Rab Gusztáv (1901–1963) a két világháború közötti magyar irodalom egyik jelentős, mára méltatlanul elfeledett alkotója. A „magyar Flaubert”-ként is emlegetett szerző 1940-ben megjelent regénye, a Belvedere a korszak társadalmi és lélektani kérdéseit, valamint a magyar polgárság sorsfordító pillanatait dolgozza fel érzékeny, mégis kritikus hangon
.
A Belvedere cselekménye a 20. század első felének Magyarországán, a társadalmi átalakulások és politikai feszültségek közepette játszódik. A regény középpontjában egy polgári család áll, amelynek tagjai a történelem viharaiban próbálnak kapaszkodót találni, miközben a régi világ értékei lassan leomlanak. Rab Gusztáv bravúrosan ábrázolja, hogyan válik a főhős, családja és környezete a nagy történelmi változások elszenvedőjévé, miközben mindennapi életükben is kénytelenek szembenézni a kiszolgáltatottsággal, a veszteségekkel és az újrakezdés reményével.
A Belvedere nem csupán családregény, hanem finoman rétegzett társadalmi látlelet is. Rab Gusztáv stílusa egyszerre lírai és realista, nagy hangsúlyt fektet a karakterek belső világának, lelki folyamataiknak ábrázolására. A regényben gyakran visszaköszönnek a szerző korábbi műveiből ismert motívumok, alakok, így a Belvedere egyfajta összegzése is Rab életművének
A valós és fiktív helyszínek, a történelmi hűség és az írói fantázia ötvözete különleges atmoszférát teremt. A regényben a társadalmi mobilitás, a kitelepítések, a családi összetartás és a személyes túlélés kérdései mind hangsúlyos szerepet kapnak.
A Belvedere egyik központi témája a polgári lét válsága és a hagyományos értékek megingása. A főszereplők sorsa jól példázza, hogyan sodródnak az egyének és családok a történelem nagy áramlataiban, miközben próbálnak ragaszkodni múltjukhoz, identitásukhoz. Rab Gusztáv érzékenyen mutatja be a társadalmi rétegek közötti különbségeket, a kényszerű alkalmazkodást, a veszteségek feldolgozását és a remény keresését az újrakezdésben.
A Belvedere a két világháború közötti magyar próza egyik fontos darabja, amelyet a kritika és az olvasóközönség is elismeréssel fogadott megjelenése idején
. A regény irredenta részletei és társadalomkritikus hangja miatt a szerzőt a háború után háttérbe szorították, műveit ritkán adták ki újra. A Belvedere azonban ma is aktuális kérdéseket vet fel a társadalmi változásokról, az egyéni felelősségről és a közösségi összetartozásról.
A Belvedere azok számára ajánlott, akik szeretik a történelmi és lélektani regényeket, érdeklődnek a magyar polgárság sorsa, a 20. század fordulópontjai és a társadalmi változások iránt. Rab Gusztáv műve érzékeny, elgondolkodtató olvasmány, amely segít megérteni a múltat és annak máig ható tanulságait.