Rachel Harrison „Fekete bárány” című regénye egy sötét, szarkasztikus és vérfagyasztó családi horror, amely egyszerre feszegeti a vallási közösségek, a családi traumák és a női önazonosság kérdéseit.
A főhős, Vesper Wright, már tizennyolc évesen elmenekült otthonról – nem véletlenül. A Virgil nevű, mélyen vallásos közösségben felnőve megtanulta: aki egyszer elhagyja a családját, az többé nem térhet vissza. Vesper azonban egy nap meghívót kap szeretett unokatestvére, Rosie esküvőjére, amelyet a családi farmon tartanak. Vajon miért várják vissza? Ki akar békülni vele – vagy valami hátsó szándék vezérli a meghívást?
Bármi is az igazság, Vesper érzi, hogy mennie kell – még ha ezzel vissza is kell térnie abba a mérgező környezetbe, ahonnan egykor elmenekült. Még ha találkoznia kell is anyjával, Constance-szel, az egykori horrorfilm-sztárral, aki máig úgy érzi, mindenkinél különb. Hazatérése után Vesper szörnyű titokra bukkan, amely szembesíti őt családja sötét vallásával és saját hitetlenségével is.
A regény egyik legnagyobb erőssége Vesper karaktere: szarkasztikus, makacs, sebezhető, és minden pillanatban hihető. Harrison írása egyszerre humoros és hátborzongató, a családi horror elemei pedig végig erős pszichológiai mélységgel párosulnak. A történet lassan, fokozatosan bontja ki a családi titkokat, miközben a főhősnek döntenie kell: elfut a múltja elől, vagy szembenéz vele, és végleg lezárja a családi örökségét.
A Fekete bárány nemcsak a szervezett vallási közösségek és a család árnyoldalait mutatja be, hanem azt is, hogyan lehet egy mérgező örökséget megtörni. Harrison regénye tele van sötét humorral, társadalomkritikával és vérfagyasztó jelenetekkel – miközben végig érezhető benne a horror műfajának szeretete és a női főhősök ereje.
„A Fekete bárány Rachel Harrison szerelmes levele a horror műfajához… Ez a regény egyszerre fesztelen és vicces, ugyanakkor sötét és vérfagyasztó. Ismerős témákkal játszik, sokszor ránk ijeszt, miközben a stílusa lehengerlően érzelmes.”
– The New York Times