Raczky Pál szerk. - Szolnok megye története a régészeti leletek tükrében

A Közép-Tiszavidék régészeti kutatása már meglehetősen hosszú előtörténettel rendelkezik. E tájegység gazdag régészeti leleteinek első gyűjtői, lelőhelyeinek első ásatói, a Tiszazugi Archaeológiai Magántársulat, illetve a Tiszafüredi Régészeti Egylet már a múlt század második felében megkezdték úttörő munkájukat. A Szolnok megye területén akkor meginduló, s a később is folytatódó feltárások jelentőségét olyan nagy személyiségek közreműködése fémjelzi, mint Kubinyi Ferenc, Rómer Flóris, Csetneki J. Elek, Tompa Ferenc, Hillebrand Jenő, Posta Béla, Márton Lajos, Roska Márton, Zoltay Lajos, Bella Lajos, Hild Viktor, vagy a külföldiek közül Luigi Pigorini, E. A. van Giffen, Louis Clarke, Gordon Childe. A Szolnok megyei lelőhelyek közül igen korán világhírű lett a tószegi, sok lakóhorizontot magába foglaló, tell-település, amely akkoriban az európai bronzkor időrendjének egyik talpköve volt, s ma is a régészek "zarándokhelyének" számít. Méltán jelentős továbbá a nagyrévi bronzkori telep, amelynek nevét ma is egy kultúra viseli a régészeti szakirodalomban. Hasonlóan fontosak a század első felében megásott Kunszentmárton-Pusztaistvánháza, Jászladány temetői, vagy Tiszaug-Kisrétpart települése, hiszen e lelőhelyek a Kárpát-medencei rézkor kutatásának jelentős mérföldkövei voltak. Alattyán, Jánoshida népvándorláskori temetői, illetve Méri István Túrkeve környéki középkori ásatási eredményei nem csupán e szűkebb tájegység múltjának egy-egy időszakát képviselték, de az Alföld egészének története szempontjából is nagy fontosságúak voltak.
A Közép-Tiszavidék múltjának jelen kutatói több év ásatásainak és leletgyűjtéseinek eredményét igyekeznek most egy állandó régészeti kiállítás egységében átnyújtani a közönségnek, s ezzel szemléltetni a nagy elődök által megkezdett munka folytatását. Ugyanakkor azt a tudományos tevékenységet is mérlegre szeretnék ez alkalommal tenni, amelynek keretében az ásatáson megfigyelt jelenségek, a felszínre hozott tárgyak értelmet nyernek, s belőlük történelem lesz.
Ez a vezető, amelyet a Damjanich J. Múzeum állandó régészeti kiállításához készítettek a szerzők, a maga nemében rendhagyó: Nem törekszik a kiállított tárgyak katalógusszerű leírására, inkább a kiállítás látogatójában felmerülő kérdésekre igyekszik választ adni, s egy kicsit a nézőben ébredő további érdeklődés első iránymutatója is szeretne lenni. Míg a tulajdonképpeni régészeti kiállítás elsősorban a bemutatott tárgyak, képek vizuális nyelvén szól az érdeklődőkhöz, addig e vezető a fő történeti folyamatokat, egy nagyobb európai kitekintés keretében igyekszik olvasmányosan összefoglalni.