Még egy fegyelmezett vezérkari százados is kissé ideges lesz, ha azt hallja, hogy ő minden idők legveszedelmesebb és legagyafúrtabb kémje. Idegessége érthető módon fokozódik, mikor ezért kis híján halálra ítélik. Ezután mi sem természetesebb, mint az, hogy nyugalmas, pihentető helyre vágyik, ahol végre be tudja bizonyítani ártatlanságát - így kerül a légióba. Lassacskán minden terv felborul, apránként mindenkit elrabolnak, és a gyarmati katonaság - csak amúgy passzióból - harcol egy kicsikét. Mi sem természetesebb, hogy efféle bonyodalmak közepette egy valamikori vezérkari kapitány az események magaslatára hág, és nemes egyszerűséggel megmenti Franciaországot. Érthetetlen módon a matematikai feladvány megoldásának dicsőségét átengedi egy valóban titkosszolgálati századosnak, de ez nem akadályozza meg abban, hogy nagyszámú rokonra leljen, és mellékesen leleplezze a valódi kémet.
