Részlet:
Lovagok vagy
összeesküvők?
A legtöbb embernek a templomosokról egy összeesküvés jut eszébe. Noha Dan Brown a Da Vinci-kód című könyvében mindössze öt oldalt szentel nekik, a lovagrend fontos szerepet játszik egy rejtélyes eseménysorozatban, amely visszanyúlik a XTV. századig, és napjainkban is tovább él. Umberto Eco nagyszerű szatírájában, A Foucault-ingában az egyik főszereplő, Belbo, aki egy könyvkiadónál dolgozik, állítja, hogy mindig képes felismerni egy őrültet, mivel - egyéb tünetek mellett - „előbb vagy utóbb megemlíti a templomosokat".
A templomosokra épült „ipar" legfőbb oka, hogy életük sok szempontból annyira színes
volt, mint a regényírók kitalációi. A lovagrend 1118-1119-ben, a Szentföldön alakult meg, és célul tűzte ki a Jaffából Jeruzsálembe tartó zarándokok védelmét, majd a XII. század során vezető vallási renddé vált. A javakkal és vagyonnal rendelkező szervezet hamarosan a keresztes sereg gerincét alkotta, mely fontos várakat védett keleten. Ezzel kivívták a muzulmán ellenség gyűlöletét és tiszteletét is. Kezdetben kizárólag katonai szerepként fogták fel küldetésüket, ezért nemcsak szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmat tettek, hanem megesküdtek, hogy akár életük árán is megvédik a szent helyeket.
Egy olyan környezetben, melyben a latin kereszténység eszmevilágának meghatározó részét jelentette az iszlámmal szembeni ellentét, a lovagrend elkerülhetetlenül a figyelem középpontjába került. De mint mindig,
