"... a madarakról kérdeztem, egy pénteki napon, amikor a szabadság alig volt néhány hetes.
- Miféle madarak?
- Az énekesmadarak a kalitkában - mondtam. - Mikor tűntek el a szállodából?
- Itt sohasem voltak madarak."
Sok dühítően naiv újságíró érkezett hozzánk nyugatról a szocializmus éveiben. Égzotikus turistaúton érezték magukat, felkészületlenek és érzéketlenek voltak, úgy néztek ránk, mintha nem is ugyanahhoz az emberi fajhoz tartoznánk. Richard Swartz más volt, őt szenvedélyesen érdekelte a világnak ez a tájéka, ezért hagyta ott kényelmes, középosztálybeli, svédországi életét. Mint tudósító bejárta az összes szocialista országot, ezért a Stasinak - az NDK politikai rendőrségének - egyik kedvenc témája lett; szorgalmasan gyűjtötték róla az anyagot, ha tehették, minden baráti kézfogást és barátnői csókot dokumentáltak. Történeteit az öreg párizsi hotelportásról, a román cigánykirályról, az elhagyott lengyel menyasszonyról, a fogarasi öreg zsidóról, a kijevi festő egyetlen napjáról Rómában, Ceusescu masszőrnőjéről vagy a tolmácsról, aki belebetegedett a szabadságba - ezeket a történeteket azért írta most le, mert a szabadság gyorsan megváltoztat és eltöröl mindent ami volt. És ő nem akarja elfelejteni életének ezt a harminc évét, amit közöttünk, "barakklakók" között töltött.
