A szerző esszékötetével -aki 70. születésnapját éppen Budapesten ünnepelte- ismét könnyed-komoly hangon győzi meg olvasóját: az élet éppen annak köszönhetően élhető, hogy olyan esetleges; az ember pontosan attól érdekes, hogy úgy csetlik-botlik, vagy, mondjuk ki: hogy olyan szeretetreméltóan gyarló. A legfontosabb tanulságok néha a legmindennapibb, máskor a legvarázslatosabb, megint máskor a legmulatságosabb történésekben rejtőznek. Fulghum mindezt jól tudja, de efféle tudásukat kevesen tudják ilyen meggyőző erővel közvetíteni. A humor és az egyetemes igazságok mindazonáltal jól megférnek egymással, aminthogy Fulghumban is remekül megfér egymással a buddhista bölcs, az anekdotázgató szobrász-festő-teológus, a mély emberismerettel rendelkező lelkész, a környezet iránt felelős amerikai, a görögországi remete, az életet élvező férfiú, a különleges látásmódú író-esszéíró… Mindebből ismét elénk tárnak valamennyit a Mi a csuda? hol hihetetlen-nevettető, hol nagyon is hihető-megható írásai.
