Az óind szellemről szőtt nagy ívű, páratlan látomásában Roberto Calasso a hindu mítoszokat egészen a modern nyugati irodalomig vezető értelmezésekkel és metafizikai meglátásokkal ötvözi. India bámulatosan gazdag mondakincsének belső összefüggésrendszerét megvilágítva utat vág a történetek végtelen erdejében a Védáktól Buddháig, hogy a mítoszok és „logoszok” – gondolattöredékek – mozaikdarabkáiból megkísérelje, és az olvasás aktusában az olvasó is megkísérelhesse a csaknem-lehetetlent: darabról-darabra újra összeilleszteni a széthullott teljességet, újraépíteni a „tűzoltárt”.
„Hogyan néz ki a világ? Mint egy felfordított kehely. Miből van? Csontból. Ha fölnézünk, láthatjuk ennek az öreg csontboltozatnak a résein, repedésein átszüremlő fényt: a csillagokat. A kehely peremén hét kuporgó alak; némán ülnek hosszú köpenyükbe burkolózva. Ők a hét risi, akik éberen figyelnek. Az ikrek – Gótama és Bharadvádzsa, Visvámitra és Dzsamadagni, Vaszistha és Kasjapa – egymással szemközt, egymást nézik. Lejjebb, Atri mellett nyílik a kehely keskeny csőre. Mi van felfüggesztve a felfordított kehelyben, ebben a sötét, üres félgömbben? »Minden formák dicsősége« – mondták. Egy szómával átitatott agy, az elme.”
Roberto Calasso (1941–2021) Firenzében született. Az 1960-as évektől az olasz Adelphi könyvkiadó munkatársa, 1999-től a kiadó vezetője. Számos esszékötetében többek között Kafkáról, Baudelaire korának Párizsáról, Tiepolóról írt. Az ókori kultúrák és mítoszok iránti érdeklődését tükrözi a görög mitológiáról szóló nagyesszéje (Le nozze de Cadmo e Armonia, 1988) és a Védák alkotóinak szellemiségéről írott értekezése (L'ardore, 2010). Könyvkiadóként jelentős szerepe volt abban, hogy a nyugati olvasóközönség megismerhette Márai Sándor regényeit. Magyarul ez az első megjelent kötete.
