„A kor minden problémáját, minden szenvedélyét, minden szorongását és minden eszményét megvilágítja tacitusi stílusban" - írja egyik nagy méltatója Alfredo Oriani (1852-1909) „Az eszmék forradalma" című könyvéről.
A kevésbé ismert, mélyenszántó gondolatú történelemfilozófusnak gyönyörű stílusban írt könyvét Angyal Pál fordította az olasz eredetiből mesteri módon magyarra, és adta ki 1939-ben. Oriani egyik korai előfutára volt a huszadik századi latin nemzeti gondolkodóknak. Műveinek szelleme jelentősen hatott az olasz jobboldali mozgalmakra. A szerző fő műve és egyben hattyúdala (Az eszmék forradalma) a nemzeti Olaszország evangéliumává vált. A Haza Költőjeként tartották számon. Gondolatainak a hegeliánus és kantiánus gyökerei mellett elsősorban a keresztény gondolkodás adja erkölcsi alapjait. Ez tükröződik - többek között - a házasság felbonthatatlanságáról szóló fejtegetéseiben és a pozitivizmus következetes elutasításában. Elveti a szinte tudományos dogmának számító evolúciós felfogást, mint logikailag tarthatatlant. Elfogadhatatlan számára - a nő és férfi természetadta különböző rendeltetése miatt - a feminizmus is. Élesen elítéli a személyiség szerepét tagadó, materialista marxizmust, és megjósolja az eszmék forradalmát, amely alárendeli az egyéni érdeket a közösség érdekeinek, de szabadnak hagyja az egyént, nem helyettesíti a vallást természettudománnyal, a családot szabadszerelemmel, a hazát kozmopolitizmussal; hisz minden erényben, jobban tiszteli a kiváló kovácsot, mint a közepes ügyvédet, jobban a tudóst, mint az üzletembert. Napjaink számára ez az eszmei forradalom égetően szükséges!
