"- Nézd a szemét - mondta Marsha. Victor az újszülöttre fordította a tekintetét. - Hihetetlen, mi? Egy perccel ezelőtt meg mertem volna esküdni rá, hogy visszanézett.
- Mintha drágakő lenne - jegyezte meg Marsha.
Victor úgy fordította a gyereket, hogy pont szembe legyen Marshával. Miközben így tett, észrevette, hogy a baba tekintete változatlanul az övébe fúródik. A türkizkék mélység olyan hidegen csillogott, akár a jég. Victor önkéntelenül megborzongott."
A szülők ekkor még nem sejtették, hogy az újszülöttel maga a borzalom költözött be a házba, s hogy életükből alig néhány év van hátra...
