Utalást tenni a Karácsonyi Gyűlésre, ez a legnehezebb feladat, amit magunk elé állíthatunk. A mi korlátozott belátásunkkal alig lehet átlátni, hogy ösztönző erőként mi állt mögötte. Egy »Emberiség-nevelő« számára a leghatalmasabb kísérlet volt, hogy kortársait a saját kicsiny önmaguk fölé emelje, és tudatos akarásra ébressze azért, hogy a bölcs Világ-irányítás eszközei lehessenek. Ez a Karácsonyi Gyűlés egyidejűleg egy végtelen tragikummal is össze van kötve. Az ember nem tehet mást, mint kimondja: Valóban meghívottak voltunk, de nem választottak. Nem nőttünk fel a híváshoz. Ezt a további fejlődés mutatta meg.
Mindenekelőtt, mindenki, aki ezt a gyűlést végigélte, mintha önmaga fölé emelkedett volna, a legbelsejéig átmelegedett és megrázkódott. De egy sors működött az egész felett, amit más létszférákban kellett kihordani. A kimenetele megmutatta, hogy mit jelentett Dr. Steiner számára az, hogy a karmánkat magára vette.
Ebben rejlik az a mély ezotéria, ami minden áldozati tetthez kapcsolódik. Nem a szavak jelentésében, ami a szokványosan, »az ezoterikus vezetés« szavaknak adnak. A legmélyebb ezotériának abban kellene rejlenie, hogy az ez idáig széthúzó korábbi szellemi áramlatokat néhány képviselőjük által most harmonikus egyensúlyba juttassa. Ez lett volna egy ezoterikus feladat, mely a Dr. Steinerrel való együttműködésben az ő kimagasló belátása, ereje és szeretetképessége által megoldható lett volna.” – Marie Steiner
