„Az embereket a földi élet vezeti el egymáshoz, ami pedig egymáshoz vezeti őket földi életükben az karmikusan is összeköti őket. Ekkor együtt mennek át a halál és az újabb születés közti életen, és éppen itt alakítják ki a magasabb lényekkel következő földi életük karmáját. Mi következik ebből az ember földi élete számára egészében véve? Nagyjából az következik belőle, hogy akik együtt vannak egy földi életen át, azok a következő földi életünkben is egymáshoz igyekeznek, mivel karmájuk éppen ott kezdett el szövődni. Ismét karmikus kapcsolatokat alapoznak meg, azután újra áthaladnak a halál és egy újabb születés közti életen. Egy másik, szintén karmikus kapcsolatban lévő embercsoport is együtt jelenik meg ismét a Földön, egy harmadik úgyszintén. Mivel pedig a halál és egy újabb születés közti időszakok sokkal hosszabbak, ebből az következik, hogy a legtöbb földi ember voltaképpen csak a halál és az újabb születés között találkozik, és a karmikusan különösen egymáshoz kapcsolódott emberek csoportosan haladnak át az emberiség fejlődésén, és mindig újra találkoznak egymással a Földön. Ez a szabályos. Rendszerint nem találkozunk a Földön olyan emberekkel, akik a régi időkben nem a mi korunkban inkarnálódtak.”
