udolf Steiner tizenkilenc előadásból álló Szellemtudományos embertan című kötete az ember testi, lelki és szellemi természetét, a karma, a szenvedés, az emberi fejlődés és a Krisztus-esemény kérdéseit tárgyalja az antropozófia szemléletében.
A Szellemtudományos embertan Rudolf Steiner egyik alapvető antropozófiai előadásciklusa. A kötetben szereplő tizenkilenc előadás Berlinben hangzott el 1908. október 19. és 1909. június 17. között, és az ember természetét egyszerre testi, lelki és szellemi nézőpontból igyekszik megragadni.
Steiner többek között az asztrális világ, a fizikai és „okkult” történelem, a fájdalom és szenvedés, az öröm és boldogság, az emberi test ritmusai, valamint a karma kérdéseivel foglalkozik. Az előadásokban megjelenik az eredendő bűn, a Tízparancsolat, továbbá a Krisztus-esemény és az olyan szellemi ellenerők értelmezése is, mint Lucifer és Ahrimán.
A kötet egyik központi gondolata, hogy az ember nem elszigetelt lény, hanem a természeti, társadalmi és Steiner értelmezésében szellemi folyamatok része. A hátlapon idézett részlet is ezt hangsúlyozza, amikor az egyéni sorsot és az emberiség közös karmáját kapcsolja össze. A szöveg ezért nem egyszerű antropológiai vagy pszichológiai mű, hanem az antropozófia saját világképére épülő emberértelmezés.
A Szellemtudományos embertan azoknak lehet különösen érdekes, akik már ismerik Rudolf Steiner más műveit, és szeretnék rendszeresebben átlátni, miként gondolkodott az emberi lény felépítéséről, fejlődéséről és a szellemi világhoz való kapcsolatáról. Az előadások önálló témákat dolgoznak fel, ugyanakkor együtt egy összefüggő antropozófiai emberképet rajzolnak ki.