Kós Károly nevéhez szerteágazó munkásság fűződik, de könyvművészete a maga teljességében kevésbé ismert. Sas Péter művelődéstörténész teljes körű áttekintésre törekedve bepillantást nyújt a művész egyik kedvelt időtöltésébe, és összefüggéseiben mutatja be azt a folyamatot, hogyan valósult meg egy újabb európai művészeti elképzelés Erdélyben. Budapesten, a századelő forrongó, pezsgő kulturális világvárosában Kóst a szecesszió és más meghatározó élmények, benyomások érték. Nemcsak eszmei síkon, a gyakorlatban is közösséget vállalt az angol preraffaelitákkal: a Kelmscott Press mintájára kis házinyomdát rendezett be és működtetett sztánai otthonában. Grafikáiban, linómetszeteiben a kalotaszegi fafaragók vonalvezetését követte, s „rajzaiban a tollat vezető kéz mozgása, a tereket alkotó építész képzelete, az író lényegre törő világossága egyesül". (László Gyula) A hagyománykövető módon kötött könyvek, Kós és az Erdélyi Szépmíves Céh színvonalas kötetei az erdélyi könyvművészet és irodalom remekei.
