Arisztotelész (i. e. 384-322) értelmezésének nehézségei három körülményből tevődnek össze. Az első, hogy gondolatmeneteinek szerkezete általában tömör és bonyolult, a második, hogy gondolatai - kimondott vagy kimondatlan formában - rendszerint utalásokat tartalmaznak filozófiai tanításainak egyéb területeire. A harmadik az a körülmény, hogy következetes filozófiai terminológia megalkotására elsőként ő tett kísérletet, ezért tanításának előadásában állandóan birkózik a nyelvvel. Érthető, hogy az i. e. I. század óta filozófiája állandó értelmezés tárgya, sőt olykor az arisztotelészi tanítást a filozófia egészével azonosították. Arisztotelész interpretátorának fegyelmezett, ám intuitív gondolkodással kell rendelkeznie, alaposan ismernie kell az életmű egészét, továbbá áttekintése kell hogy legyen huszonegy évszázad értelmezői tevékenységéről. Sir David Ross (1877-1971) ezeknek a képességeknek a birtokában szerkesztette meg páratlanul tömör és megvilágító erejű monográfiáját. Eltérően a század első fele másik nagy Arisztotelész-kutatójának, Werner Jaegernek módszerétől, aki a filozófus gondolatainak fejlődéstörténetét dolgozta ki, Ross az arisztotelészi gondolkodás szerkezetének elemzésére helyezi a hangsúlyt. Könyve, amely először 1923-ban jelent meg, a mai napig alapvető kézikönyv az oktatásban és a kutatásban egyaránt.
