Kosztolányi Dezső írta Róla:
…"Viharvert fejét láttam egy aranyozott barokk oszlophoz támasztva, sápadt arcát, kék állát, melyet sohasem lehetett egészen megborotválni, a száj bíborvonalát és a két szem haragos szurokfényét, vad fekete haját, fekete lakkcipőjét, fekete ruháját, meggyszín mellényét, melynek művészi kivágásán az ingmelle ragyogott. Ez a csodálatos ember Somlyó Zoltán volt, a költő…"
Kosztolányi szép portréjának a hősét, a költőt, „aki átkozott, mert rossz szókkal barátkozott”, két önarckép, két puskini ihletésű elbeszélő költemény mutatja be az olvasónak. A Nyitott könyv a század első éveinek érzelmes, borongós hangulatát idézi; a Titkos írás egy szomorú szerelem történetét meséli el romantikus színekkel. De mindez csak keret, mert a középpontban a meggyszín mellényes költő viszontagságai, szerelmei, bánatai állnak, valóságos és művészetté magasztosított ifjúsága.
