1932 őszén fejezte be a Magyar Rádió irodalmi igazgatója, vitéz Somogyváry Gyula háborús regénysorozatának első részét, mely Virágzik a mandula... címen 1933-ban meg is jelent. Sikert aratott, s ettől kezdve a Singer és Wolfner cég, amely a népszerű Új idők című hetilapot is kiadta Herczeg Ferenc főszerkesztésében, évente publikálta Somogyváry új regényeit, és a Virágzik a mandula... új meg új kiadásait. A jelentős siker arra késztette az írót, hogy még két regényben ossze meg első világháborús élményeit az olvasókkal. Így látott napvilágot 1939-ben a Ne sárgulj fűzfa!, majd 1940-ben az És Mihály harcolt... című műve. Másfél évtizedig se tartott ez a regényírói sikersorozat és életpálya; 1944 után 1990-ig egyetlen Somogyváry-mű sem látott napvilágot, ugyanakkor az antikváriumokban és a használtcikk-piacon nagy áron cseréltek gazdát a régebbi kötetek. Ezért is örvendetes, hogy most e regénytrilógia mindhárom kötete megjelenik. (Ez a mostani kiadás az És Mihály harcolt... esetében közel hatvanéves hallgatást tör meg.) Igaz ugyan, hogy az a nemzedék, mely huszonévesen vett részt az első világháborúban és a harmincas évek olvasóközönségének számbeli javát adta, valamint e nemzedék gyermekei, a most hetven-nyolcvanévesek, már nem tartozhatnak a könyveket vásárló közönség többségéhez, mégis remélhető, hogy a Virágzik a mandula..., a Ne sárgulj fűzfa! és az És Mihály harcolt... ifjabb olvasókhoz is utat talál, azokhoz, akik a második világháborút sem élhették át, hiszen talán még nem is éltek. A Virágzik a mandula... szociográfiai megfigyelésekben gazdag élményregény, átmenet a háborús napló és a regényes cselekményszövés között; aki e könyv fellapoztáig semmit sem tudott az első háborúról, annak jó tájékoztatást ad, miképpen élte át ezt a véres vihart egy, mint mondani szokás, "középosztálybeli" ifjú, aki kényszerűségből cserélte fel a tollat a karddal. A regény humora, anekdotikus részletei, a fejezetek mottóiként idézett katonanóták szövege azt az egységes hangulatot közvetítik, amit például Gyóni Géza versei is...
