Részlet a könyvből: Az ember hasznos élete, akár a gabonamagvaké, azzal a törvényszerű – rendszerint mégis váratlan s némelykor a boldogsághoz hasonlatos – fordulattal indul, hogy a mindenkori szolgálatos kezek begyűjtik. Behordják valahová az eszmék szérűire. Ínséges időben, ha többre nem futja: az ég alól – a szétszórtságból – ég alá: közösbe. A védettség állapotába vagy legalábbis annak reménységébe; emberkalangyák, közösségi asztagok melegébe, jégfogó kévék süvege alá. Ez a begyűjtés, számos új keletű filozófia ellenére, miszerint akár a gyümölcs, az ember is tömegében romlik, éppoly szükséges, mint a védőoltás.
