Könyvem alcímeként ezt kellene írnom: panaszos levelek, eleinte kizárólag illetékeseknek, majd azután csak a nagyvilághoz. Végül: Naplójegyzetek a marosvásárhelyi magyarellenes pogromról.
Magyarázatul a fentiekhez el kell mondanom, hogy rövid néhány évvel a háború után Romániában újból bevezették a cenzúrát. Ezzel megszűnt a lehetőségünk, hogy kisebbségi ügyeinket a sajtóban szóvá tehessük. Így kényszerültünk a kizárólag illetékeseknek, vagyis a Román Kommunista Párt vezetőinek szóló leveleink, folyamodványaink megírására. Ezeket nem tehettük közzé. a sajtó nem közölhette nyilvánosan, tehát valamely hivatalos gyűlésen elhangzott beszédeinket sem, ha azok kritikai szelleműek voltak.
A levelek, folyamodványok korszakának helyzetünk gyors, tragikus romlása vetett véget. A nyolcvanas évek második felében írott ilyen jellegű szövegeimet - jogászok tanácsára - névre szólóan címeztem ugyan egyik-másik vezetőnek, ám ezeket már két példányban postáztam. Egyiket a címzettnek, másikat a nagyvilágnak, vagyis: a nyugati sajtónak, rádiónak, a Kossuth-adónak, s a magyar újságok közül azoknak, amelyek a hivatalos magyar politika ellenére is fölkarolták ínséges ügyünket.
Ezekből állt össze könyvem egyik része. Másik részét azok a naplójegyzetek alkotják, amelyek leveleim, beadványaim mondandóihoz őrizték mindenkor az élet nyers tényeit, tragikus mozzanatait.
Naplójegyzeteim közzétételés az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi magyarellenes pogrom következtében kellett megszakítanom. Ez a könyv részint a Napló folytatását, másrészt a pogrom előzményeit és lezajlását összegező krónikát tartalmazza.
