"Sokat tanakodtak, mi legyen az új családtag neve, míg végre megegyeztek a büszke névben: legyen Snipp, mert ez rövid és mindennapi használatra megfelelő név, Fidelius, mert remélik, hogy megbízhatnak benne, és végül Rókafalvi, ami jól hangzik és előkelő származásra mutat. szóval: rókafalvi Snipp Fidelius.
Snipp éjszakára párnázott kosarat kapott, nappalra pedig takarót, melynek négy sarkán címer ékeskedett. Nyakörvet és szerszámot is kapott, és megtanult az öreg, kövér kutyussal egy vezetéken járni.
Snipp a fejlődés kezdetén állott; lába még megjárta, olyan volt, amilyennek lennie kellett: a mellső hajlított szekrényláb, a hátsó rendes kutyaláb. Teste kis vörös táskához hasonlított, amilyent bevásárláshoz használnak. de a szeme ragyogó barna és okos! Ha a világ nem tetszett neki, mélységesen bánatos kifejezése, ha minden a kis Snipp kedve szerint történt, eleven, ragyogó frissessége mutatta, milyen értékes tartalom van a kis vörös zacskóban: igazi, hamisítatlan kutyalélek."
A Snipp, a nagy vadász dakszliregény. Sokszor mulatságos, izgalmas, hiszen Snipp kölyökkorában kedves és játékos kutya, de későbbi kalandjai szenvedélyes vadásztermészetéhez méltóak.
