A 20. századi magyar irodalom egyik legprovokatívabb és legőszintébb vallomása egy széthulló világról és az emberi lét drámájáról.
Szabó Dezső Nincs menekvés című regénye mélyen személyes, mégis általános érvényű képet fest egy olyan korról, amikor az egyén a társadalmi, politikai és lelki összeomlás közepette próbál kapaszkodókat találni. A főhős – sok tekintetben Szabó Dezső alteregója – kétségbeesetten keresi a kiutat saját eszméi, csalódásai és korának kilátástalansága közül, ám minden próbálkozása kudarcba fullad.
A regény nyelvezete szenvedélyes, szókimondó és olykor kegyetlenül őszinte. Szabó Dezső könyve egyszerre irodalmi önvallomás, társadalomkritika és a magyar gondolkodás egyik fontos dokumentuma, amely a mai olvasó számára is meglepően aktuális kérdéseket vet fel identitásról, felelősségről és a menekülés lehetetlenségéről.