A könyv, amelyet kezében tart az olvasó, igazi irodalmi szenzáció. 2018-ig úgy tudtuk, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve az 1958-ban megjelent Freskó volt. Ám a hagyatékból előkerült két iskolai füzet, kockás borítójukon a Csigaház címmel, az 1944-es évszámmal és SzM szignóval. Ez a két füzet, amelyek miatt újra kellett írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet, egy 1939-ben, Bécsben játszódó kisregényt rejt. Zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba. Odahaza megrázó élményben volt része: rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet. Júlia felháborodása és kétségbeesése hatalmas, mert ez idáig abban a hitben élt, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz. Azt reméli, hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a panzióban is „veszedelmes viszonyok” bolygatják fel a mindennapok megszokott rendjét: Edmund von Graff, egy elszegényedett arisztokrata család utolsó sarja és a kikapós szépasszony, Schoberné botrányos kapcsolata. A politikai helyzet is nyugtalanító, hiszen a Burgon már horogkeresztes zászló leng. A Csigaház egyik lakójához sorra érkeznek a gyanús idegenek, és a németek is egyre jobban érdeklődnek a panzióban megforduló személyek iránt. A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel összeszőtt kisregényt bizonyára Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi tartózkodásainak élményei ihlették. A fordulatos történetet olvasva tanúi lehetünk, hogy a költő Szabó Magdával egy időben hogyan születik meg a prózaíró. Hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét. A sokféle érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli írásművészetének jellemző jegyeit: kivételes megfigyelőképességét, ábrázolókészségét, atmoszférateremtő erejét. A Csigaház olvasója kivételes felfedezés és kivételes irodalmi élmény részese lehet.
