Székely István – „Ha olyanok nem lesztek…”

Hogyan érthetjük meg igazán a ránk bízott gyermekeket? Székely István „Ha olyanok nem lesztek…” – Gyermekmegfigyelés a Waldorf-iskolában című könyve abból indul ki, hogy a nevelés nehézségeit nem lehet kizárólag a gyermekek viselkedése felől megközelíteni. A pedagógus személyisége, lelkiállapota, figyelme és másokhoz való viszonya ugyancsak része a nevelési folyamatnak. A szerző szerint korunkban a felnőtteknek saját belső egyensúlyukért is tudatosan tenniük kell, hogy valódi megértéssel tudjanak a gyermekek felé fordulni.

A könyv különösen azokhoz szól, akik nem kész recepteket keresnek, hanem önmagukon is hajlandók dolgozni. A szerző a mai gyermekek figyelmi és magatartásbeli nehézségeit olyan kihívásként is szemléli, amely önvizsgálatra késztetheti a felnőttet. Felveti: vajon valóban csak a gyermekek változtak meg, vagy viselkedésük olykor a felnőttek és közösségeik problémáira is rámutat? A gyermekmegfigyelés így nem pusztán külső megfigyelési technika, hanem a pedagógus belső fejlődésének egyik lehetséges útja is.

A kötetben bemutatott megközelítés a Rudolf Steinerhez kapcsolódó gyakorlatok tapasztalataira támaszkodik, ugyanakkor a szerző hangsúlyozza az egyéni út jelentőségét: nem általánosan alkalmazható megoldást kíván adni, hanem az olvasó saját munkáját szeretné ösztönözni. Más szerzők gondolatai is helyet kapnak a könyvben; a kiadói ismertető például Georg Kühlewind A hetedik nap vége című művéből is idéz. A könyv ezért Waldorf-pedagógusok mellett szülőknek, pedagógusoknak, antropozófia iránt érdeklődőknek és mindazoknak érdekes lehet, akik a nevelést az önismerettel és az emberi kapcsolatok tudatos alakításával együtt szeretnék szemlélni.