A volt Bartók-tanítvány írónő 1955-ben megjelent könyvét minden részletében átdolgozva veszi most kézbe az olvasó, aki szinte úgy érezheti olvasás közben, hogy ott áll "a tanár úr előtt", és szemtől szembe, személyesen hallhatja őt, akitől az egész világ nem győz eleget tanulni.
Székely Júlia nem a zenetudós tudományos igényével fordul az olvasóhoz; elsősorban tanítványi élményeit akarja megörökíteni, beleszőve mindazt, ami az emberre, a tudósra, az előadóművészre, a zeneszerzőre és a népzenét kutató és kincseit felfedező, zenéjébe magasrendű módon beolvasztó zsenire vonatkozik. Bartók szigorú, megingathatatlan emberségének rajza bontakozik ki a könyv lapjain, alakját méltán állíthatjuk példaként az ifjúság elé: merítsen e kimeríthetetlen, tiszta forrásból.
