Zsebében jeles építészmérnöki diplomával, kezében kopott, félig üres bőrönddel Latinovits Zoltán 1956 nyarán elindult Debrecenbe - segédszínésznek. Hajóskapitány a Leányvásárban, Francisco a Hamletben. Két kis szerep: bejön, kimegy. De Latinovits Zoltán lába alatt színpad a föld, feje fölött zsinórpadlás az ég. A színház az otthona. Néhány hétig katona, s amikor újra színpadra léphet, a Bohémélet kórusában énekel. Latinovits Zoltán nem ment Párizsba: Párizs jött el Debrecenbe. A cívisvárosban lett az építészmérnökből magyar színész. Szárnyai nőttek; megtanulta: a színház élete árán fölépített Déva vára. Nem tudta: élete ellobbanó, világító fáklya.
Színész: száz alakban akarja a világot meghódítani, megváltoztatni, megmenteni.
