Szeretettel ajánljuk az olvasók figyelmébe a június 4-én megjelent: Szilasi Katalin Megöregedve című kötetét, ami négy, egymással szoros lelki és tematikai rokonságot mutató prózai művet tartalmaz, melyek az emberi élet alkonyának, a megöregedés lelki-szellemi tapasztalatainak mély rétegeibe vezetik el az olvasót. Az írónő szövegei nem csupán elbeszélések, hanem érzékeny reflexiók, melyekben az írói szerep nem választódik el a személyes hangvételtől – inkább hiteles, önvizsgáló párbeszédként működik az olvasóval.
A kötet prózái az elmúlás, a testi-lelki állapot folyamatos formálódása, az emlékezés és az identitás megőrzésének kérdéseit tárgyalják. Az írások stilisztikailag letisztultak, nyelvi világuk mentes a túlzásoktól, mégis rendkívül kifejezőek. Az elbeszélő pozíciója több mint puszta narráció: gondolkodó, érző, sőt kérdező jelenlétként van jelen – mely egyszerre tart tükröt a múltnak és kutatja a jelen igazságait.
Szilasi Katalin prózájának különösen értékes vonása, hogy miközben rendkívül személyes hangütéssel él, a közlés sosem zárul be az egyéni világba, hanem szélesre tárja az értelmezés kapuit. Az olvasó mindig helyet kap a történetekben, a kérdések – „Mi marad meg belőlünk?”, „Hogyan éljük meg az idő múlását?”, „Mit jelent embernek maradni, ha az élet visszaveszi tőlünk az életerőnket?” – egyetemleges érvénnyel szólnak a belső hangokon felmerült gondolatok. Az írói tudat tisztán kirajzolódik: ez a kötet nemcsak egy alkotói produktum összegzése, hanem tanúságtétel arról, hogy az időnk véges és a jelenünk, holnap már a múlt árnyai közé érkezik.
A Megöregedve azok közé a művek közé tartozik, melyek csendes mélységükben hordozzák a legnagyobb igazságokat. Fontos könyv ez, ami nem csak az időskor tapasztalatain keresztül szól az olvasóhoz, hanem az élet értelméről, az emberi méltóságról és szeretetről is képet tár elénk.
Varjú Zoltán
A borító: Fazekas Magdolna Mukácsy Mihály-díjas festőművész – Öregember – című alkotása
