Könyvem a testi-lelki prostitúcióról szól. Sorait áthatja a szexualitás, de foglalkozik az üzletszerű kéjelgésre való kétoldalú igény, valamint az odavezető út lelki tényezőivel is. Ma Magyarországon több mint 15 000-en űzik az ősi mesterséget, de ki merem jelenteni, hogy a hiedelmekkel ellentétben szinte egyetlenegy kurtizán sem gazdag és/vagy boldog. A prostitúció jelensége egyfelől a mélyszegénység torzszüleménye, és mint ilyen, nem más, mint közönséges szervkereskedelem. A türelmi zónák és az egyre szaporodó bordélyházak bizonyítják, hogy hiába liberalizálódott a nemi erkölcs szerte a világon, a fizetett szexuális szolgáltatásra mind a mai napig óriási igény van.
Hogy az ember mire vetemedhet nyomorúságában, azt csak akkor tudja meg, ha életében átél legalább egy súlyos válsághelyzetet. A haláltáborokban volt olyan rab, aki inkább éhen halt, minthogy a társaitól lopott volna. Ugyanakkor még egy köztiszteletben álló magyar író is - hadd ne ilyen értelemben népszerűsítsem a nevét - bevallotta az életrajzában, hogy ő bizony szegénységében nem egyszer lopott.