Az író vallomása regényéről:
"Völgynyi világ, felparcellázott világlátás, szemrésnyi nyitottság, szellemi lomhaság, sebzékeny (sebezhető és sérülékeny) lélek; hiszékeny és elutasítő, őszinte - vagyis kiszolgáltatottan védtelen, mint a többi, sok ezer városba érkező fiatal - jellemezhetném a regény főhősét. Márton Miklós nem a végső elszakadás szándékával hagyja ott a szűkebb közösséget, mégsem kerüli el a kiszakadtak sorsát: a háztömbök hidegét, a lámpátlan, házinénikkel áldott albérleteket, az elhamarkodott, fedezékkereső házasságot; a feltételek nélküli otthonalapítást, a másodszori hontalanná válást, az iszákosságba menekülő, arculatvesztő vesztegléseket és (ha maradt még ereje; elég erősek a szülői ház kötelékei) a legnehezebb próbát, a jóvátehetetlen jóvátevését...
Filozófiai megközelítésben: emberré akar válni."
