Az öreg Szirom Antal, a messzi földről idevándorolt székely telepesek öreg bírója, az emberi "boly" született vezetője és élő lelkiismerete mondja el emlékirat formájában Tamási Áron új regényének, a baglyodi termelőszövetkezet megalakulásának a történetét, melyet az író magyar regé-nek neveztt el. "Legyen ez az írás az élet rendje szerint" és "égő gyertyája legyen jószándékomnak" - kezdi krónikáját Szirom apó, aki legkedvesebbik unokáját maga mellé véve, beszegődik öreg fejjel a szomszédos állami gazdaságba, hogy a "tövénél" tanulmányozza ki a közös gazdálkodás csinját-binját, melynek vezetésére a falu népe már egyakarattal kiszemelte őt. Szirom bácsi önként vállalt küldetése sikerrel jár, s átvezeti a bolyt a termelőszövetkezetbe, melynek elnöke lesz. Az átvezetés nagy pillanatában teljesedik kis a közösség szolgálatára rendelt élete. Szirom apó nem sokkal a megalakulás után meghal, de életének példázata - mely a nevét viselő szövetkezet ifjúságához s természetesen minden ifjúsághoz szól - vezeti a legkedvesebbik unoka tollát, amikor ezt az egyszerűségében megrázó emberi történetet berekeszti: "...nagyapám pillangós szavai közül felrepülnek az ő igéi, melyek a mai világról az ifjakhoz szólnak. Azokkal az igékkel úgy írta nagyapám, hogy a háború után ez a mai világ megrázta magát, mint a homokból fölkelt oroszlán. Most hullanak róla a homok szemei, s ahogy hullanak, úgy ifjodik egyre. És ha erejében még egy kicsit zabolátlan is, majd mi, ifjak, királlyá tesszük a csillagok között."
