Amerre jártunk, az évezredek nyomát évmilliók mélyítették el. Idő múlásával a körvonalak összefogottabbak, a képek és színek durvábbak, az események határai egymásba mosódnak, tér és idő keverednek, mint a serpenyőbe ütött tojás a szalonnadarabokkal. A gondolat fonalán idegen nevek és kifejezések függnek, pillanatnyi eszmélkedést kívánva emlékezettől és értelemtől. Szilur és perm, jura és kréta, Ichthyosaurus vagy Plesiosaurus – nem lehet elsiklani mellettük, mindmegannyi vörös fényt villogtató lámpa, s csak akkor szabad az út, ha emlékezetünk zöld fénye bátorít erre. A Föld történetének persze nemcsak ilyen útkereszteződései vannak, hanem szabad autóútjai is, amelyeken a földi kötelékek szabadon tágulnak, és a szakszerű hozzáértés mellett a képzelőerő is szabad szárnyon halad.
Az ősvilágok bejárásához mai útitársakat adva igyekezünk elűzni az olvasó gyanakvó nyugtalanságát, amikor ezernyi részecskéből kell összeraknia a múlt korabeli, hiteles birodalmait.
