Karácsony Sándor már 1940-ben – Tompa margitszigeti szobra felállítása kapcsán – irodalmi „perújítást” sürgetett. Századunkban ugyanis a nagy költő emléke megfakult. Amíg a XIX. században Arany-Petőfi-Tompa triászról beszéltek (s ez összekapcsolás magának Petőfinek leleménye), utána Tompa nagyságát elvitatták. Bisztray Gyula, Tompa legjobb mai ismerője, aki a papköltő terjedelmes levelezésének kritikai kiadását is sajtó alá rendezte (1964), joggal mondja: a túlbecsülés és alábecsülés helyett „a költőt részben maradandó remekművei, részben eddig még kevéssé értékelt alkotásai alapján” jobban meg kell becsülnünk (T. M. Válogatott Művei, 1961). E cél érdekében adja közre most a Kálvin János Kiadó Tompa legszebb költeményeit – 175. születésnapja tiszteletére.
