Magyarországon tartja magát a vélekedés, hogy nem lehet megtanulni írni. E vélekedés szerint az íráskészség kizárólag tehetség kérdése. Vagyis genetikai adottság, átörökített, delejes sámántudás, de legalábbis titok, amelynek megfejtésével kár pocsékolni az időt. Mindebből következik, hogy bizony újságot írni sem lehet megtanulni : valaki vagy képes rá, vagy nem. E könyv abból a meggyőződésből született, hogy ez nem így van. Hogy a „cikkírás” nem döntő pillanata ennek a hivatásnak. Csak zárófelvonása, ám sokszor a legkényelmesebb szakasza annak a munkának, amit az újságíró nap mint nap végez a szerkesztőségekben. Ez a könyv abból a meggyőződésből született, hogy az újságírói mesterségből nagyon is sok minden megtanulható. Akár könyvből is. Nem mindegy persze, hogy milyen könyvből. Sajnos a magyar újságíró tankönyvek többsége leragad a műfajelméleti és etikai kérdések tárgyalásánál vagy éppen kommunikációs teóriák ismertetését tűzi ki célul. Ebben a könyvben még a magyar iskolákban gyakorlatként oktatott műfajelmélet is háttérbe szorul, és elsősorban olyan tapasztalatok és ismeretek kerülnek az előtérbe, amelyeknek az olvasó a mindennapi munka során is hasznát veheti.
