A Szépség történetének folytatása ez a könyv. Szépség és rútság nyilvánvalóan egymást feltételező fogalmak. A rútságot többnyire a szépség ellentéteként fogjuk fel, s ezért úgy érezzük, hogy az utóbbi meghatározása révén már az előbbiről is tudjuk, micsoda. Ám a rút különféle megnyilvánulásai a századok során sokkal gazdagabbak és váratlanabbak, semmint általában gondolnánk.
E könyv irodalmi szemelvényei és rendkívüli illusztrációi meglepő úton kalauzolnak végig közel háromezer év lidércnyomásai, félelmei és szerelmei között. Utunk során a visszataszító látványok megindító pillanatokkal váltakoznak, s a rútság legtorzabb megnyilvánulásait a minden klasszikus kánontól való megszabadulás mámorító élményei követik. A démonok, bolondok, szörnyeteg ellenségek és kísérteties jelenések, a fenséges határait súroló szédítő mélységek és torzulások, freak-ek és élő halottak között végighaladva igen gazdag és ismeretlen ikonográfiára bukkanunk. Olyannyira, hogy a természeti rút, lelki rút, aszimmetrikus, diszharmonikus, torz, hitvány, gyenge, gyáva, banális, esetleges, önkényes, durva, visszataszító, otromba, viszolyogtató, ostoba, hányingert keltő , bűnös, kísérteties, boszorkányos, sátáni, undorító, gusztustalan, kellemetlen, groteszk, förtelmes, gyűlöletes, illetlen, tisztátalan, mocskos, obszcén, ijesztő, nyomorúságos, szörnyű, hátborzongató, ocsmány, rettenetes, hajmeresztő, rémületes, felkavaró, iszonytató, gyomorforgató, bűzhödt, nemtelen, szerencsétlen és csúnya példáitól hemzsegő könyvünket végiglapozva az első külföldi kiadó így kiáltott fel: „Milyen szép is a rút!"
