Ungvári Tamás enciklopédiája azon a paradox igazságon alapszik, hogy az enciklopédiákra, a tudás egyetemes foglalataira a legjellemzőbb éppen a teljesség hiánya. Csak az nincs benne, amit éppen keresünk; nincs benne a személyesség, a tegnapot feltámasztó szenvedély. Az egyetemesség, az enciklopédikus igény így csak a részletek finom megmunkálásából, belső hitelétől ragyoghat elő. Ungvári enciklopédikus szócikkei a történelmi véletlenek keresztezési pontjait veszik észre és bontják ki. A fanyar látásmód, a groteszk megfigyelésének hajlama itt új műfajt teremtett a régiből. A történelmi novella, az egyperces portré, a korszakot jellemző anekdota egy mesteri elbeszélő és tudós tollán élvezetesen alkotta meg a mindentudás egyetemének egyszemélyes katedráját.
Ungvári különleges író, megbecsült mester. Árad belőle a szellemes mesélőkedv, a történelem és az irodalom áhítatos tisztelete, a bölcsesség és a részvét. A feledést próbálja legyőzni a múlt felelevenítésével.
Tudományos munkásságáért Ungvári Tamást 2010-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.
