A tizenkettedik születésnapján Kari kap egy üres lapokkal teli könyvet, amelybe leírja majd minden egyes napját, minden gondolatát, egészen az élete végéig. Halála után azonban eltűnik a könyv, még mielőtt a fia - a hagyomány szerint - elolvashatná, így hát a fiú, a mesélő, még egyszer megírja a könyvet: az apja könyvét. Az Apám könyve egy érdekes, gazdag, szenvedélyes élet története, amelyet áthat az elevenség és az irodalom szeretete. Az apa talán legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy nagyon tud lelkesedni és lelkesíteni. Gondolataiban Villonban, Diderotban és Stendhalban él - németre fordítja a műveiket és sok más francia íróét is a való világban pedig fiatal festők egy csoportjához tartozik, akik bár különböző módon festenek, de mind elkötelezett antifasiszták. Nem csoda, ha az 1936-os esztendő emlékezetes farsangi éjszakáján ő maga is kommunistává válik. Mindazonáltal amikor 1965-ben meghal, rég nem kommunista már. A regény a 20. század nagy politikai történéseit, reményeit és csalódásait is elbeszéli. És persze elmeséli annak az asszonynak a történetét is, akit Kari szeret - Clara Molinariét, a gyönyörű, titokzatos asszonyét, aki az Anyám szeretője című regény középpontjában áll. A két könyv ugyanazt a történetet mondja el, de meghökkentően másként.
