Vaszilij Akjszonov - Volterjánosok és volterjankák

Első fejezet / 7
melyben a kép regénnyé, a sivár part parisi fársánggá, Voltaire portrait-ja eleven personává, a theatrumbeli skandallum triumfálássá, Neptunus szigonnya Morpheus ölelésévé változik által.
Második fejezet / 54
melyben Afsziomszkij generális fogadja D'Alembert-t, a filozófust, s nyilvánvalóvá válnak a dióolaj gyógyító tulajdonságai.
Harmadik fejezet / 78
amelyben kissé megkésetten megjelenik a színen egy új szereplő, báró Von-Figin, s felszáll a százálgyús Ne érints engem! hadihajó fedélzetére, ifjú hőseink, Michel, Nicolas, Claudia s Theokla pediglen Voltaire társaságát élvezik, Ferney község ördögfiókáival egyetemben.
Negyedik fejezet / 112
amelyben Voltaire-nek lehetőség adatik, hogy részleteket olvasson fel Traktátusából a Toleranciáról, Terrano lovagnak, hogy bűnbe essék, a tiszt uraknak pediglen, hogy megvitassák a Kétorrú Casus phenoménját.
Ötödik fejezet / 140
amely a park idilli alléin kezdődik, hol Von-Figin követ s a nagy Voltaire a nők századának kuriózumait vitatja, majd elakad a kastély folyosóján, hol két Stadt-dáma a krinolinjok mérete okán nem tudja kikerülni egymást, s egy fertelmes kalóztámadással ér véget, amely lehetővé teszi lovagjainknak, hogy kimutassák nem éppen mindennapi vitézi képességeiket.
Hatodik fejezet / 175
mely mélyen beléje gázol az iker Kurfürstinecskéknek az ő lelki világjokba, kiűzi a kandallóból az ördögöket, továbbá, elgondolkodtat a császári gárda alsóbb sarzsijainak androgén tulajdonságairól, Voltaire-nek, az agg férfiszépségnek az ő társaságában.
Hetedik fejezet / 205
amelyben fény derül a Porosz Királyság egynémely titkaira, valamint Nagy Frigyes őfelsége marczipánrágó szokására.
Nyolcadik fejezet / 229
amelyben Voltaire megösmerteti báró Von-Figint s generális Afsziomszkijt az orosz örökbirtokról. valamint az amerikai fekete rabszolgákról vallott nézeteivel. Ezenközben a Baltikum gótikája fölött a szárimhadurok ősi nemzetségéből származó galambok repülnek által, ugyanakkor pediglen a leget bétölti mennydörgése a legvalóságosabb ütközetnek, melybe más küzdő felek mellett bévonatik a zweig-anstalt-bregowinai had, élén magával Kurfürst Ötödik Magnussal.
Kilencedik fejezet / 263
mely apránként által-változik a XVIII. század „eszméinek drámájává", melynek során Voltaire felidézi, mily közel vala ős Emilie du Chátelet, hogy felfedjék a „flogiston" mibenlétét, ezen közben Jeton Quarante, az ocsmány kémikus békákra s egerekre
vadászik, Misa Leszkov pediglen ismét álmélkodásra készti a kompániát kobakja különleges képességeivel.
Tizedik fejezet / 299
mely egybe-esik az 1764-ik esztendő júliusának utolsó éjszakájával, azaz az ostseei kompániálás végezetével; violák s görbe szász kornéták szólanak; minden össze-zavarodék a kastélyban s a parkban; s édességesen ismételtetik: Oroszország, Nyugat, Végtelenség; a táj éjszakai feltárulkozása s reggeli elváltozása.
Tizenegyedik fejezet / 330
s egyben az utolsó, melyet egy igencsak megkésett személy jelenése tészen nevezetessé. Az utópia ködképei által-adják helyöket a történelmi tselekményeknek.
Epilógus / 367
mely elé nem kévántatnak érdek-feszítő előljáró szók.