"Emberbaráti lelkek könnyen úgy képzelhetik, hogy az ellenfél vérontás nélkül is lefegyverezhető vagy leverhető. Így hát, szerintük, ez a hadművészet igazi hivatása. Bármily tetszetősen hangzik is, szét kell foszlatnunk ezt a téves felfogást, mert a veszéllyel járó dolgoknál - már pedig a háború ilyen - a jóhiszeműségből fakadó tévedések a legkárosabbak. Mivel a legteljesebb erőszak alkalmazása egyáltalán nem zárja ki az értelem működését, az a fél, amelyik az ilyen erőszakkal kíméletlenül él, és a kiontott vérrel mitsem törődik, kétségtelenül fölényre tesz szert, ha ellenfele nem így cselekszik. A kíméletlenebb fél parancsoló törvényt szab a másik számára, és így egymással versengve erőfeszítéseiket a végletekig fokozzák. Versengésüknek csak lehetőségeik szabnak határt.
Ekként kell a dolgot látnunk. Oktalanság, fonák dolog volna, ha a háború durva megnyilatkozása iránt érzett ellenszenvből mindezt szem elől tévesztenők"
Carl von Clausewitz, A háborúról
