Részlet a könyvből:
"Önök tudnak repülni? És ti?
Gondoltam.
Ami azt illeti, hétéves koromig én se tudtam. akkor is csak véletlenül fedeztem fel a tudományomat. Kiestem a padlásablakon, de nem zuhantam, csak lebegtem lefelé, miközben a karjaimmal csapkodtam. Aztán bementem a konyhába, ahol a családom tartózkodott, és közöltem velük a nagy újságot.
Az öcsém, Petere, akkor épp ötéves volt, lelkesen követelte, hogy tanítsam meg őt is.
A nővérem, Miya, aki két évvel volt idősebb és okosabb nálam, azt mondta, ne feltűnősködjek, inkább rakjak rendet a szobámban.
Nyelven nyújtottam rá, majd a szüleimre néztem.
Apa magas, vékony, szemüveges és kissé szórakozott figura, ép akkor nézett össze aggodalmasan anyával. Gyanakodva figyeltem őket, mire a nagyi megkérdezte, nem akarok-e inkább ebédelni."