A törzsökös nemest rögtön megkötözzük, és kipeckeljük a száját, majd könyökénél fogva kicipeljük az udvarra. Az asszonyt pedig... no, a fehérnéppel persze vidámabban kell elbánni, így van előírva. De először a törzsökös kerül sorra. (...) Az opricsnyikok a lábánál fogva vonszolják a törzsököst a. tornáctól a kapuig, utolsó útjára. (...) Nagul már felmászott a kapura, ügyesen felköti a kötelet, nem először akasztja fel Oroszország ellenségeit. Mindannyian a kapu alá állunk, felemeljük a törzsökös nemest. - Szó és tett!
Egy szempillantás - és már ott ingadozik Ivan Ivanovics a hurokban, rángatózik, felhördül, szuszog, fingik egyet búcsúzásul. Levesszük sapkánkat, keresztet vetünk. Majd újból a fejünkre tesszük. Várjuk, mikor száll ki á törzsökösből a lélek. A dolgunk egyharmadát már elvégeztük. Most az asszony következik. Visszamegyünk a házba. - Nem szabad meghalnia! - figyelmeztet a Papa hangja, mint mindig.
