"Esett az eső. A ragacsos novemberi sár vastagon tapadt a kerekekre. Nyöszörgött a szekér, és alig-alig haladt. A két bozontos, apró hegyiló lehajtott fejjel feküdt bele a hámba. Orrukat majdnem a sárig nyújtották, mintha az utat akarták volna megvizsgálni jól, mielőtt a lábukat előbbre teszik. Pedig mindegy volt egészen. A szélesre taposott szekérút, ahogy a ménesi hágón fölfelé kanyargott, egyformán sáros volt minden oldalon, és egyformán nehéz. Napok óta eső áztatta a sárga mezőségi agyagot, lemosta a mezők zöld színét, s a világot szürkeségbe, sárba, nyomorúságba öltöztette. Alant a Szamos elmaradó völgyét borongás lepte, s az eső egyre hullt, szünet nélkül és rosszkedvűen."
(részlet)
