A Parasztok kétségkívül a világirodalom legnagyobb, legmaradandóbb népi regénye: e mind terjedelmében, mind jelentőségében monumentális alkotás a természet örök rendjének, az évszakok változásának harmonikusan kiegyensúlyozott keretébe foglalva mutatja be a paraszti élet teljességét. Reymont nagy gonddal felépített eposza, melyet már a Nobel-díj elnyerése előtt szinte minden európai nyelvre lefordítottak, realista hűséggel tárja elénk Lipce falu életét: a hétköznapokat, az ünnepeket, a munkát és a mámort, a parasztok földéhségét, harcát az urasággal, a nép józanságát, kicsinyességét, miszticizmusát, erkölcseit.
A történet középpontjában a módos Boryna gazda és fia, Antek közötti ellentét, vetélkedés áll. Boryna szemet vet a falu legszebb leányára, a fiatal Jagnára, aki titokban a gazda fiához vonzódik. Csakhogy Antek már nős, és mivel még nem kapta kézhez apai jussát, asszonyával, Hankával az öregedő Boryna házában kénytelen lakni. Megköttetik az alku Boryna és Jagna anyja között, és ezzel feszültségekkel terhes, tarthatatlan helyzet alakul ki a gazda portáján. Ugyanakkor ezernyi más konfliktus szikrázik fel a faluban: az egyszer viharos szenvedélyektől vezérelt, másszor számító közönnyel megnyilatkozó lipceiek dolgoznak, vitáznak, ölelnek, gyűlölnek - élnek és halnak.
A magyar irodalomban Móricz Zsigmond révén ismertté vált örök paraszt egyetemes alakjai - a heves vérű, démoni nő, a gőgös gazdag, a nincstelen zsellér, a vándorló koldus, a falurossza - mellett főszerepet játszik a regényben a csodálatos költőiséggel ábrázolt természet is. Tőle retteg a paraszt, hozzá imádkozik, csak benne reménykedik. A falusiak életébe istenként beavatkozó természet ugyanúgy ?7, mint az emberek: változása éppúgy szíve-vére a történetnek, mint a parasztok életének fordulatai. A regényt számos egyéb erénye mellett az anyatermészet és az emberi természet leírásának eme szimfonikus egybeolvadása teszi a világirodalom örök remekévé.
