Woody Allen összegyűjtött írásainak e második kötetében a szerző ismét tanúbizonyságát adja páratlan tájékozottságának és bámulatosan sokrétű műveltségének. A kötet tehát egyfelől a tudás kincsestára, másfelől pedig a búskomorság és a depresszió legjobb ellenszere, hiszen Woody Allen humora és a blőd gondolattársítások iránti nyilvánvaló vonzalma még a tragikus eseményekről szóló írásokat is vidám olvasmányokká varázsolja.
A könyvből egyebek között megtudhatjuk, hogy milyen tanácsot adott a cipősámfák ügyében Albert Einstein a nácik elől Amerikába menekülő tudóstársának; miként gyorsította meg a bélyegilletéki törvény megszületését György király parókájának eltűnése, és minek kellett történnie ahhoz, hogy a Júdás névre hallgató derék eb a hátsó lábaira állva elénekelje a De jó, hogy lány vagyok című dalocskát. Természetesen azok sem fognak csalódni, akik arra kíváncsiak, hogy gyógyítható-e pszichoanalízissel a kagylóktól való kóros rettegés, illetve síléccel az önkéntelen levitáció.
Bár az olvasó nyilván már a pénztárcáját keresi, a kötet megvásárlására késztető végső érvként elé tárjuk azt is, hogy Woody Allen szerint az emberiség ismét válaszúthoz ért. Az egyik ösvény a kétségbeesésbe és reménytelenségbe torkollik. A másik a teljes pusztulásba.
