"... mi, emberek, egy biológiai sor egy aránylag jól meghatározható pontján - félek leírni azt, hogy talán végpontján - foglalunk helyet. Ennek kontinuitását az egysejtűektől saját magunkig már eléggé tisztázottnak látjuk. Tevékenységünk az egyszerűbb reflexektől az absztrakt gondolkodásig velünk együtt vált egyre bonyolultabbá: a világot együtt tanultuk a filogenezis lépcsőin - önmagunkkal. A robot viszont készen kapott tőlünk mindent, finomabb fogalmazásban legalábbis mindazt, ami születésének századában az emberé volt. Már csecsemőkorában gyorsabb és megbízhatóbb lett megalkotójánál, éppen ez a tulajdonsága tette létezését oly kívánatossá. De - hogy csak a legegyszerűbb példánál maradjak - etalonjait az embertől kapta, a világ jelenségeinek - a természettudományoknak - antropocentrikus felfogásáról nem is szólva..."
