René Maugras, az ötvennégy éves francia lapvezér, aki legközvetlenebb baráti körének szokásos hó eleji összejövetelén vett részt, egyszer csak arra eszmél, hogy orvosprofesszor barátja gondozása alatt bicétre-i kórházban fekszik: oda szállították, amikor szélütés érte. Gyógyulása majd fél évig tart – Simenon aprólékos gonddal, minden részletre kiterjedő figyelemmel ábrázolja ezt a folyamatot. Nem kevésbé fontos azonban az az önvizsgálat, amelyet a korábban hallatlanul energikus, ambíciózus, magabiztos s most hirtelen kiszolgáltatottá vált, mások segítségére szoruló főhős tart múltja és jelene fölött. Végiggondolja életét, pályáját, de főként szerelmeinek történetét, a sok alkalmi kapcsolat mellett első s mostani, második házasságának konfliktusait. Ennek a belső számvetésnek az eredményeképpen jut el aztán – Barta Andrásnak, Simenon avatott fordítójának szavaival – „addig a felismerésig, hogy meg kellene változtatni az emberekkel szembeni magatartását”.
