"A bölcs Ghéranda tanítása a hatha-jógáról (szanszkrit címén Ghéranda-szanhitá) az egyik legalapvetőbb és legtöbbet idézett hagyományos hatha-jóga szöveg. A középkorban, feltehetőleg a 17. század vége felé keletkezett, és a gyakorlatok valóságos enciklopédiája.
A szöveg párbeszédes formában íródott a bölcs Ghéranda és tanítványa, Csandakápáli között. A műben leírt ösvény héttagú jóga, ahogy a fejezetek is mutatják, ellentétben Patandzsali klasszikussá vált nyolctagú felosztásával.
A hét tag, amelyből ez az önálló rendszer kirajzolódik, a következő:
tisztító gyakorlatok (satkarma),
testhelyzetek (ászana),
energetikai pecsétek (mudrá),
az elme visszavonása (pratjáhára),
légzésszabályozás (pránájáma),
meditáció (dhjána) és szamádhi.
Az eredeti szöveg verses formában íródott, a fordítás során azonban a tartalmi pontosságot részesítettük előnyben, hiszen alapvetően nem irodalmi szövegről, hanem gyakorlói kézikönyvről van szó. "Nincs a káprázathoz (májá) fogható béklyó, nincs a jógához fogható erő. Nincs a tudásnál (dnyána) nagyobb barát, sem az egónál (ahankára) nagyobb ellenség. Ahogy az ábécé elsajátításával megértheted a szent iratokat, úgy a jóga gyakorlásával eléred a végső valóság ismeretét."
(Ghéranda-szanhitá)"
