A Függetlenség fényes napjai

A malinké Fáma Dumbuja, Horodugu hercege, akit arra neveltek, hogy az aranyat az aranyért szeresse, a legjobb falatok között válogasson, és száz feleség közül fektesse le kedvencét, gyászszertartásokon osztogatott alamizsnákból él. Mert a Függetlenség fényes napjai – ahogy a malinkék emlegetik ironikusan az elnyert szabadságot – úgy zúdultak rá Afrikára, mint a sáskafelhők, és nem hoztak mást Fámának, csak egy személyi igazolványt és egy párttagsági könyvet, ám ezek szárazak és kemények, mint a bika húsa, nincs rajtuk mit megrágni. A napi tál rizst a feleség, szálimáta biztosítja, a zöld gujava bódító illatát árasztó asszony, aki hiába jár marabuhoz, varázslóhoz, hiába használ talizmánt, füstölőt, gyógyító kenőcsöket a szerelmes éjszakák előtt, meddő marad, mint a harmattan szele.
A távoli Nyugat-Afrika hétköznapjainak színes-szagos, fűszeres leírásában a magyar olvasó, talán meglepő módon, ismerős helyzetekre is bukkan, mert az egypártrendszer és a koncepciós perek mindenütt hasonlítanak egymásra, amiként az sem ismeretlen előttünk, hogy egy megváltozott társadalmi rendszerben hogyan lehet élni, nem élni vagy visszaélni a hirtelen jött szabadsággal és függetlenséggel.
Az elefántcsontparti író, Ahmadou Kourouma mára már klasszikusnak számító regénye először 1968-ban jelent meg, és új korszakot nyitott a francia nyelvű afrikai irodalom rövid, de nagyon gazdag történetében.