Aki hírlapi cikkeit olvassa, valóban csodálkozhat polihisztori hajlamain. Mi mindent tudott az az ember, aki etruszkokról és magyarokról, Napóleon-kultuszról, koleráról, vándormadarakról, fajok kongresszusáról, bányarémről, vámpírokról, szivarokról, árjákról, földrengésről, muzsikáról mert írni. Lexikonok voltak a kedvenc olvasmányai. Testvére, Cholnoky László kételkedik tudása értékében: „sokat tudott, de mindent csak félig”. De amit leírt, azt mégis milyen érdekesen és milyen hevesen tudta! Nem is tudásának értéke a lényeges, hanem sokoldalú érdeklődésének ténye. Mi minden izgatta a fantáziáját! Milyen örömmel ragadott meg mindent, amiből paradoxot és groteszket lehet építeni!… „A halott matériát itt valóban a líra eleven vérhullámai járják át.” Nemcsak a szerkesztésnek, a stílusnak is érzékeny és tudatos művésze volt. Árnyalt, változatos, kipoentírozott mondatokat írt, melyek játékos könnyedséggel alkalmazkodnak a tárgyhoz, tudott ünnepélyes lenni, pompásan értett egy pajzán, a történet mögül ki-kiszóló mesehanghoz, még a szójátékokat is szerette… Értett a régiekhez, megelőzött moderneket, irodalmunk szorgalmas „felfedezői” miért nem vették még észre?
Gyűjteményünkben Cholnoky Viktor elbeszéléseit és jeleneteinek többségét közöljük. Az írások – néhány kivételével – megjelentek az író három elbeszéléskötetében: Tammúz, Budapest, 1910. Franklin-társulat, Az alerion-madár vére, Budapest, 1912. Franklin-társulat, Néhusztán meséiből, Budapest, 1913. Franklin-társulat. Minthogy e kötetek közül kettő még az író életében került forgalomba, s a harmadik is a halálát követő évben, a bennük közölt írások szövegét fogadtuk el hitelesnek, bár a jelenetek és novellák majd mindegyike megjelent már korábban is folyóiratban vagy hetilapban.
Cholnoky novellái – inkább rejtve, mint explicit formában – az irodalomnak mint írásnak (s nem mint tanulságos, példázatos s így erkölcsi „megújulást” hordozó történetnek) a hangsúlyozását is sugallják. Korszakhatáron áll tehát Cholnoky (mint szinte mindegyik kortársa), igen mély ellentmondásokat hordoz egész életműve: gondoljunk arra, hogy jóval nagyobb mennyiségű publicisztikai írása elsősorban a kor tudományos ismeretterjesztő műfajába tartozik, s a tudomány fejlődését, általában a haladást, a megismerésbe és racionalitásba vetett hitet tükrözi; ám novellái éppen ellenkezőleg, a megismerés lehetetlenségét, a világ értelmezhetőségének kételyét, az egységes XIX. századi világkép szétbomlását fejezik ki. Legjobb novelláiban, a közülük is kiemelkedő A kövér emberben pedig az író már a történet (s így a valóság) abszurditására irányítja a figyelmet. Cholnoky novelláiból a szó műfajt jelölő (kísértethistória) és metaforikusan értett jelentésében is egy kísértetvilág kezd kibontakozni.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
