A magyar dal könyve

Az utolsó olyan antologikus összeállítás, mely a magyar dalkultúra egészéről akart képet adni: Kodály Zoltán közel negyven éve megjelent Iskolai Énekgyűjteménye. Azóta a dalkincs több évtizedes kutatása jelentős gazdagodást hozott.
Indokolt tehát egy olyan új antológia, mely nem csak szép dalok gyűjteménye kíván lenni, hanem összképet is akar adni a magyar melosz fontos területeiről, ezek egymáshoz arányított jelentőségéről.
Bár az iskolának is szüksége van új alapgyűjteményre, de a nagyközönség is igényel egy ilyen eligazítást, sőt sokszor érezzük azt, hogy a külföld számára is képet kellene adni dallamkultúránknak.
A válogatásnál törekedtünk arra, hogy a magyar dallamosság valamennyi jelentős, értékes rétegéből ízelítőt adjunk, valóban összkép bontakozzék ki. A válogatás több mint 600 dallamtípust eredményezett.
Az egyes dalokhoz hosszabb-rövidebb megjegyzéseket fűztünk. Ezek hol a szöveg, hol a dallam, műfaj, szokás, funkció, történeti vonatkozás stb. szempontjából akarják segíteni, hogy a dalok melyek eredeti létmódjukat már föladták vagy lassanként föladják, műveltségi kincsként szívódhassanak föl a következő nemzedékek tudatába.
Úgy hisszük – tárgya révén, a kivitel tökéletlenségei ellenére – egyben illő tiszteletadás a Mester előtt, aki mind népzenében, min zenetörténetben, mind pedig e kettő együttszemlélésében ihletője és példaképe minden e tárgyú törekvésnek.