A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (a továbbiakban rövidítve: ÉrtSz.) mintegy hatvanezer szócikkben a magyar irodalmi és köznyelv szókincsének a törzsállományát öleli fel. A szócikkek az egyes címszavaknak, valamint a velük alkotható szókapcsolatoknak, közkeletű kifejezéseknek, továbbá a leggyakoribb szólásoknak, szóláshasonlatoknak, szójárásoknak és közmondásoknak a jelentéseit értelmezik, azaz körülírják, nyelvünk más szavaival magyarázzák. Az ÉrtSz. ezenfelül, a szócikkek végén sok-sok ezer, az egyes címszavakhoz kapcsolódó összetételt és származékot sorol fel értelmezés nélkül, ezzel is szemléltetve a magyar szókincs gazdagságát. A szótár legfőbb célja, hogy anyagának sokrétűségével tudatosítsa szókincsünk árnyalatosságát, anyanyelvünk hajlékonyságát, kifejező erejét.
A hatkötetes ÉrtSz. a nemzetközi értelmező szótári irodalomban egyre inkább terjedő középszótárak típusába tartozik. Részletezőbb, mint a rendszerint egy-két kötetes kézi szótárak, iskolai és zsebszótárak, de kevésbé részletező, mint a nagy terjedelmű, tíz-húsz vagy még több kötetes, úgynevezett nagyszótárak. Ebben a terjedelemben elsősorban a mai magyar köznyelvnek és a legutóbbi másfél évszázad magyar irodalmi nyelvének bizonyos válogatással készült leíró jellegű szótára. A régebbi nyelvállapotot éppen ezért csak kivételesen, régi irodalmunk legismertebb alkotásaira való tekintettel veszi figyelembe.
