A magyar romantika

FARKAS GYULA szerző 1894-ben született Kismartonban (ma Ausztria - Burgenland). Egyetemi tanulmányait Budapesten, Halléban és Párizsban végezte. Magyar és német intézményekben tanított. 1947-től az 1957-ben bekövetkezett haláláig a göttingeni egyetem tanára volt.

Ez a kötet változatlanul közli az 1930-ban megjelent eredeti kiadás szövegét, a mai helyesírás szerinti néhány változtatással.

Erről a rég várt könyvről Turóczi József már a Nyugatban is írt, de a mű nagy jelentősége és gazdagsága szinte korszakot jelez a magyar irodalomtudományban, mert ez az első mű, amely a modern szellemtörténet szempontjaival és módszereivel közeledik a magyar szellemi élet múltjának nemcsak egyes alakjához, hanem egy egész korszak egységéhez.

Farkas Gyula e könyvének legnagyobb jelentősége, hogy „Az ő terminológiájában a romantika általában nem valami határozott szellemi tartalmat jelentő kategória. Országonként sajátos tartalommal alakult ki, és az erre vonatkozó utalásai becses útmutatások lehetnek a további kutatás számára...

„A magyar romantika szellemét ebben a heroisztikus hazafiságban ismeri fel és ezt egyénien magyarnak hirdeti. Ennek a magyar gondolkodónak a világnézete a heroizmus álláspontjából fakad. Hazánkban egyetlen filozófiai irány tudott iskolát teremteni és az éppen a német ideálizmus bölcselete, a heroizmus bölcselete... Farkas Gyula is a heroisztikus nemzeti érzést egyénien magyarnak ismeri fel. S ez a heroisztikus nemzeti érzés éppen annak a mozgalomnak a szelleme, amely a magyar lélek szintézisét, tehát egészét, egységét valósítja meg...”

„A magyar történet és kultúra filozófiájának egyik feladata lesz ezt a kérdést megvizsgálni, eldönteni, e heroizmus alapjait és okait kikutatni. De az anyagot a történelmi tudományok szolgáltatják elsősorban a néplélektan mellett. És Farkas Gyula könyvének legnagyobb jelentősége éppen az, hogy nem pusztán «irodalomtörténet»... A magyar szellem arculatát és sorsát idézi fel...”